Make a difference

“hinni hogy van ilyen
hogy valaki ha nagyon akar
majd eljön hogy :Szia hát én jöttem..
(Én vagyok azért mert te vagy)”

It’s a long way from my thoughts to what I say.

olyan sok az a kérdőjelhalom minden nap.
Ott kapaszkodnak a hajadba, ahogy rohansz is.
Nem tudod lerázni őket.
nem nézel vissza.
nem tudnál.
mert hirtelen észreveszed,
hogy napszemüveged mögött enyhén sósviz csorog le,
végig a nyakadon.
és a kérdőjelek már rég felkiáltójelek.

enyhe kontraszt

“-Dehát már minden zárva!
-Én a non-stopban kikérem magamnak!”

Az a jó, hogy valahányszor megébredem, sosem tudom előre azt amit már tudok amikor feküdnöm kell. És mennyire jó is így, hogy nem látom előre a ki gondolta volnákat.
Köszi, hogy minden egyes napra valami újat tartogatsz, hogy meglepsz..hogy izgalom az egész életem.

“Íme, hogy átugorja a sorokat mikor rólam van szó.”

Nincs még egy fél sem olyan mint te!

“Felhomályosítalak!”

pont a felénél.

“Kemény dolog az élet, bele lehet halni!”

mind puha kövekké válnak ahogy a piroskeretün át nézed.
második, harmadik alkalomra már fel sem tűnik, hogy a karcolás mostmár nagy zúzódás.
sőt gennyesedik.
Végül megoldod egy sebtapasszal és továbbmész.
Nem is puhák.
csak a te zsebedben váltak azzá. .

mindig lenyűgőz szépsége.

hátmelengető

frusztrál mikor arcomnak vágják, hogy szememből húzzam ki a gerendáKAT.